Toby igazn aranyos kisgyerek. DE UTLOM! Akkor is! Na ht, inkbb csak azrt
jttnk, hogy Tobyka piknikezhessen. Mikor szltam anynak, hogy nem kne
indulni? Beltnk a kocsiba, majd zent hallgattunk. Nem nagy meglepetsemre
a Spring Nichtet adtk le... Amikor meghallom ezt a szmot, a szvversem
felgyorsult, a tenyerem kiizzad, s kihl. De most hirtelen ms miatt aludtam
el... Majd egy sikoly bresztett fel. A hall sikolya. Ami olyan trt df t
rajtad, ami meg is get egyben. Azt hittem meghaltam. De nem... Mg nem.
[Ekzben Bill:]
-Mikor jnnek mr haza? 6 ra!
-Nyugi Bill. gyis be kell mennnk a stdiba. Gyere mr, na!
Beltek az jdonslt autjukba, majd megszlalt az szmuk.
-Bitte, spring nicht! -ordtottk nevetve. Vgigtomboltk a szmot.
[Visszatrve:]
Ha kereken akarom elmeslni, akkor megteszem. Anya ppensggel a kicsi
Tobiast nevelgette, htrafordult. A kormnyt elrntotta, ahogy fordult, majd
mikor elrenzett mr csak egy utols kpet ltott: egy nagy kamionban l
ordt frfi arct. n nem voltam bektve, csak a kis Toby. Igen... vrfrd
volt. A kocsi a 180-os fordulatot megtette. Anym hangja elcsuklott, csak a
kicsit hallottam utoljra, majd lomba szenderltem. Mindenem fjt. Az
orromtl a bokmig. MINDEN.
[Bill&Tom:]
-Csrg a teld! -szlt Bill utn Tom.
-J, vedd fel, WC-n vagyok!
-Hal?
...
Tom leejtette a telefont. Meredten bmult a gitrjra.
-Tom, mi trtnt?
-Bill, lj le.
-Mirt?
-LJ LE! Gus, Georg!
-Mi trtnt?
-ljetek le! -irnytott mindenkit Tom. - Most csendben belnk a kocsiba,
s elmegynk a krhzba.
-Mert?! MI TRTNT?! -krdeztk idegesen.
-Majd ott megtudjtok...
Mindenki fusztrltan lt be a kocsiba, majd Gus vezetsvel 13,23 perc alatt
odartek. A nyirkos, gyilkos csend szott vgig rajtuk. Bill vaksin nem
tudott semmirl. Semmirl, ami tnyleg semmit jelent.
A sok nvr, asszisztens, orvos trlgette a knnyeit. Ahogy mindenki, a sok nvr, asszisztens vrt egy mt eltt, Billk is megrkeztek. Tom
szemet lehunyva mutatott a nvrpultra.
-Ott krdezztek meg, Mller Tamara...
-MOSTMR...
Bill odament, majd a nvr csak meglelte. Bill hallflelemmel tolta el
magtl. A nvr odavezette a mt ablakhoz, majd ahogy megltta, hogy
ppensggel lete rtelmt akarjk megmenteni. Bill teljesen kiborult. Tom
ppen hogy el tudta kapni. Bill nem volt magnl. Sokkot kapott. A nvr
kzben srva magyarzta:
-Sajnlom... A kislny taln letben marad, de az desanya halott. A
kisgyerek l, az intenzven fekszik.
-Istenem... Hogy engedhettem el...
Majd egy 17-19 v krli csaj jtt oda mosolyogva, autogramrt.
-Szia! Adnl nekem egy autogramot?
Bill hatalmasat lktt a csajon. Az kromkodva llt fel, majd Bill kirohant
a krhzbl. Gustav utnament. Tom teljesen lefagyott.
-Bill! Minden rendben lesz, ne vessz el! -mondta utna Gus.
-Nem halhat meg! NEM HALHAT MEG!!!!!!!!
-Nem is fog! rted tlli! Kzdeni fog! Te se add fel, kzdj te is gy!
Legyl vele egytt a mtasztalnl! Fogd meg a kezt!
-Istenem.............................................................j.......
Visszamentek a mt el, majd bemosakodott, s beengedtk a mtbe. Ilyen is
ritkn van. Mellm llt, majd megszortotta a kezem. ppen a fejemet varrtk
ssze, mr minden rendben volt, de hirtelen...
-... -vinnyogott a gpezet.
-Elvesztjk! -kiltotta az egyik asszisztens.
-200ra tlts! -mondta az orvos, majd Bill htra lpett kettt.
Megugrasztottak, majd helyrellt minden... Bill sokkot kapva meredt elre...
Majd csak annyi jtt ki belle: Majd n leugrom helyetted.
Majd kiutastottk Billt. Az reszketve borult Tom nyakba.
-n azt hiszem meghaltam egy pillanatra... -mondta fsultan.
-Bill, hinned kell benne.
Majd kitrult a mt ajtaja... Gyengcskn fellltak a srcok, majd kvettk
a kicsit boldogabb orvost, aki betolt egy krterembe.
-Egyenlre javulban van. Sikerlt a mtt. Lehet, kisebb agyrzkdst
kapott. 50%-os emlkezetkihagysa lesz...csak gy tudtuk megmenteni. s...
az desapt most hvtuk fel.
-Ksznjk! -mondta Georg a tbbiek helyett, akik mr ott sernykedtek az
gyam krl.
2-3 rra r felbredtem.
-Hol, hol vagyok? -prbltam meg kinyitni a szemem. Aligha sikerlt.
-Istenem!!! -rlt meg Bill.
-Bocsi, de... De te ki vagy?
-Ht Bill! A frjed!
-Ismers az arcod... Te vagy az a majom a Bravobl? -nztem az idegenre.
-Mi? Majom?!
-Te meg az a szemtelen tesja, igaz? Szia Gus! -kszntttem Gustavot,
egyedl t ismertem.
-Fik, kicsit menjetek ki, j? -krte ket Gustav, majd Billnek 2 darab
knnycsepp grdlt le az arcn.
-Minek jttek be ezek ide? -krdeztem utnuk nzve.
-Tamara, akr emlkszel, akr nem, el kell meslnem valamit...
Meslt egy j kis love-storyt, de semmi nem esett le.
-Krlek, hvd be Billt, s Tomot!
-J...
Kiment, majd a 2 igazn letrt fival trt vissza.
-Szeretlek! -mondtam Billnek, aki nekem borult.
-Istenem... annyira aggdtam. Tamara. n annyira szeretlek. n... Nem brok
nlkled lni...
-Nagyon hinyoztl.
-Majdnem meghaltl. Nem hittem, hogy mg hallom egyszer is a hangod.
-megszortotta a kezem, majd megpuszilt a szmon. Mellm telepedett, majd Tom
is kinttte a szvt.
-Nem tudtam, hogy ennyire fontos vagy nekem te csaj. Nagyon
megijesztettl... Jaj Atym...
-Gyere ide! -mondtam neki, majd megpusziltam. Annyira szeretem ezeket itt.
Gustavtl nagyon-nagyon megkszntem... nagyon j ember.
-J napot... -kopogott az orvos.
-J napot... desanym? Toby?
-Ezt el is felejtettem... -mondta halkan Gustav, egy knyrg pillantst
vetett rm, majd kihvta Goergot, s Tomot. Bill mellm lt, j ersen
megszortotta a kezem. Mirt teszi ezt? Fj valamije?
-Kisasszony, az desapja mr itt van, csak pp az desanyjnl. Sajnlom, de
az desanyja...
-Mi van vele? Megsrlt? Mondja mr!!!!!!!!
-Az desanyja meghalt. Belehalt rgtn a balesetbe.
-Mi? -suttogtam -Lehetetlen...
-szinte rszvtem.
A jeges knnycseppek zuhataga indult meg a szememben. Mint egy folyam, gy
dltek bellem. Nem igaz. Nem igaz. Nem igaz. Nem igaz. Nem igaz. Nem igaz.
Nem igaz. Nem igaz. Nem igaz. Nem igaz. Nem igaz. Nem igaz. Nem igaz. Nem
igaz. Nem igaz. Nem igaz. Nem igaz. Nem igaz. Nem igaz. Nem lehet igaz.
Anym nem halott. Fellltam, minden csvet kitptem magambl, majd
kirontottam a szobbl. Orvost ellkve.
-Anya! -kiabltam zokogva. -Anya hol vagy?
-Kicsim! -jtt utnam Bill, majd Gustav is nyugtatni kezdett.
-Anyaaaaaaaaaa! -ordtottam, majd sszegrnyedtem. Gustav ers karjait
reztem magamon. Ki akartam trni bellk, de azok tl ersen szortottak...
-Csssss... semmi baj... -sgta a flembe.
Reszkettem. Nem hittem el. Egyszeren nem. Majd apa jelent meg kisrt
szemekkel. Majd akkor, abban a pillanatban, mikor letrdelt elm. Akkor
hittem el. Mindennek vge. Most mr sosem lesz ugyanaz. Nem-nem, nem-nem, nem-nem...
Elmerltem abban a sok tiltakoz rzsben, s gondolatban... Mirt? MRT?!
Nem... Az orvosok visszavittek a szobmba, majd kaptam egy adag nyugtatt.
Szegny Bill megijedt. n rngatzva, s ordiblva kveteltem magamnak az
anymat. Azt meg sem emltem, hogy nem ismerem Billt. A hallottak alapjn
nagyon szerethettem... De... Tom is... Valahogy nem emlkszem rjuk. Nehz
eljtszani. Istenem. Mit csinljak? Vljak el? s ki azaz Annie? Erikt
ismerem. Anyukmat akarom!!!!! Nem is tudtam tle elksznni. Elmondani
neki: szeretem nagyon. nevelt fel teljesen egyedl...
-NEheheheheheheeeeeeeeeeeeem! -srtam fel 4kor. 1 nvrke beszaladt, majd
lihegve kaptam a levegt. Valahogy nem ment le a tdmig.
-Nyugtatt! -szlt ki a nvr. Az orvos beszaladt egy risi tvel.
-Neeeeeeeee, krhem neeeeh!
Lassan hatott a szer. Elaludtam tle hamar. lmomban anyukmat lttam...
meg egy kisbabt, meg aput... De kt barna szemre bredtem fel.
-Tom! -bredtem fel kiverve vzzel.
-Bill vagyok! -mondta furcsllva.
-Ja Bill... Tnyleg... -mondtam halkan.
-Nem ismersz meg? -nzett megijedve.
-De-dehogynem! -ktttem a lelkre.
-Bejttem elmondani, szeretlek!
-Reggel 6 ra -mosolyogtam fradtan.
-De nlkled egy perc is rkkvalsg... Mikor jhetsz haza?
-1 ht maximum... Hol van anyu? mikor jn be? -krdeztem tle.
-Tamara... Jl vagy?
-Igen Tom. Vagyis Bill. Csak viszket a karom. -elkezdtem vakarni a karomat,
majd annyira ersen tettem, hogy beletptem a karomba. Mintha kutya harapott
volna meg, vrcseppek buggyantak el.
-Ta-Tamara... -fagyott le Bill.(Asszem.)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
